Cakó Ferenc találmányát szobrász-festő páros fejlesztette tovább.

Nincs olyan előadóművész a világon, akit ne venne le a lábáról néhány percnyi tapsorkán a bemutatója végén, hát még, ha ahhoz vissza-visszát is kántálnak a nézők. Kivétel a két fiatal magyar képzőművész, Cakó Dániel Medárd és Hidvégi Áron, akik ugyan bevallják, hogy álmodoztak már hasonlóról, különleges produkciójuknál azonban aligha jön szóba a ráadás.

Quartzboxnak nevezett világszabadalmuk ugyanis egy alkalomról alkalomra változó performance, amely a homok- és a festékanimációt ötvözi. Az ötlet eredetije egyébként Dániel édesapjától származik, a homok animációs filmjeivel és élő show-ival világhírnevet szerzett Cakó Ferenctől. Daninak sosem volt kérdés, hogy eltanulja apjától ezt a technikát, olyannyira, hogy néhány éve már együtt léphettek fel a Szépművészeti Múzeumban és a Nemzeti Színházban.
Hogy továbbfejlesszék az alapgondolatot, arra legelső sorban az indította a két pályakezdőt, hogy a követhetetlenül felgyorsult vizuális világban minden pillanatban új ingert kínálhassanak a néző szemének.
– Homokból nem lehet olyan gyorsan annyira részletes ábrákat alkotni, hogy a látvány pillanatról pillanatra megújulhasson – magyarázza Dani. – Mi viszont kitaláltuk, hogy az alulról megvilágított üvegasztal alá, amelyiken én homokkal rajzolok, betettünk egy másik felületet, ahol Áron festékekkel dolgozik, így kiszínesedik az előadás.

A duó eddig elkészült három produkciójában (a Gladiátor és a Mátrix című filmeket feldolgozó animációkban és a Rihanna We found love című számára elmesélt love storyban) úgy kell elképzelni az összhatást, hogy miközben Cakó homokot szór, púpoz, egyenget, söpör, rovátkáz és pöttyöz faállványzatra rögzített, átvilágított munkaasztalán, addig Hidvégi egy szinttel lejjebb fóliából kivágott sablonokat fest meg. – Ezekre a stencilnek nevezett formákra azért volt szükség, mert a festék sem olyan pikk-pakk dolog, nem lehet olyan hirtelen új epizódra váltani vele – folytatja Hidvégi Áron. – Ráadásul én fejjel lefelé látom a képet,mert nemcsak Dani alatt egy szinttel dolgozom, hanem ellentétes oldalon is állok, képtelenség volna így megfesteni egy jelenetet annyi idő alatt, míg a homokrész elkészül.

Így most a papírépületek, -arcok, állatpofák, -pillangók és -angyalok által szabadon hagyott üvegfelületeken rajzolódik ki a minta: hol egy római császár szigorú ábrázata, hol a pisztolygolyókat levegőben megállító Neo szögletes arcéle a Mátrixból. A kész látvány csak egyetlen másodpercig létezik, mert amint a homokszemcsékből a gladiátori lábvért legkisebb mélyedése és a Colosseum utolsó ablaknyílása is elkészül, a fiúk a festéket és a homokábrákat is egyetlen sietős mozdulattal félresöprik. Állványukon szemmagasságban egy-egy stopper jelzi, hogy mikor kell belépniük, a fejük fölé rögzített kamera pedig veszi a két üveglapot, ezt a képet látja vászonra vetítve a néző. A munkaasztal egyik oldalán mintázófának, ecsetnek, fűrészfogasra vágott kartonlapnak, sőt még egy autó-ablaktörlőnek is jut hely. A másik oldalon lévő tartóba pedig a fiatal festő gyűjti előadás közben az elhasznált sablonjait.
– Ezért nálunk nem nagyon játszik a visszataps! – nevet Hidvégi Áron –, ahhoz az összemázolt munkalapokat előbb el kellene mosogatnom.
– A speciális alkalmakra szóló előadásokban egyébként az az izgalmas, hogy majdnem kivitelezhetetlen motívumokat kell mégis megoldani valahogy – meséli Cakó. – Apukámnak egyszer egy céges rendezvényen gyártósort kellett homokból megformálnia. A quartzboxszal könnyebb bármilyen képi világot megalkotni, mert akármihez készíthetünk stencilt.

A fesztiválok és más rendezvények mellett egyébként abban is gondolkodik a galériák elefántcsonttornyából kitörni készülő művészpáros, hogy koncerteket vagy DJ-k zenéit turbózzák fel látvánnyal. Aki addig is látni akarja a festményeiket, szobraikat és animációikat, az június 16-ig a Facebookra vagy a raktárhelyiségből frissen átalakított, Elnök utcai kortárs galériába, a Mazartba siessen. Hanyatt-homok.

írta: Valaczkay Gabriella